Linux
Linux is like a wigwam, no bills, no windows, Apache inside.
B e v e z e t é s
1999 derekán a multinacionális óriáscégek már olyan szervereket is
szállítanak, amiken a Linux operációs rendszert installálják. Tapasztalatok és
tesztek bizonyítják, hogy ez az egyik leggyorsabb hálózati operációs rendszer
–ugyanakkor a használatát szabályozó licensz feltételei szerint szabadon
terjeszthető.
A Linux és
idősebb testvére az UNIX a többfelhasználós operációs rendszerek családjába
tartozik. Az elektromérnökök nemzetközi egyesülete, az IEEE az USA szabványügyi hivatalának, az ANSI-nak meghatározott egy UNIX szabványt. Ezt a szabványos UNIX
„verziót” nevezték el POSIX-nek
(Portable Operating System Interface for Computer Environments) és az IEEE 1003 jelölést kapta.
A szabvány
meghatározza, hogy egy UNIX típusú operációs rendszernek hogyan kell működnie.
A Linux fejlesztői a kezdetektől követik a POSIX
szabványt.
Számos, a
Linux alatt használt hálózati segédprogram a BSD (Berkeley Software Distribution) UNIX csomagjából származik.
A Linux
létrejöttét jóval megelőzően az UNIX első változata 1969-ben született az
AT&T Bell Labs-nél. Mintegy öt évvel később a rendszer az akadémiai
közösség és az egyetemek általánosan használt operációs rendszerévé vált.
1972-ben
Dennis Ritchie kifejlesztette a C nyelvet, majd egy évvel később az UNIX-ot
újraírták C-ben. 1975-ben a Berkeleyn is elkezdték a fejlesztést. 1983-ban az AT&T forgalomba hozta a System V
Release 1-t, megjelent a TCP/IP, a
következő évben hozták létre a POSIX szabványt.
1988-ban
alapították az OSF-et, ami a nyílt
rendszerek elterjedését volt hivatott segíteni. Tíz évvel ezelőtt jelent meg a
PC-re írt SCO UNIX SVR4. Ennek a sorozatnak újabb
folytatása az OpenServer R5 és az UnixWare.
Közben 1981
augusztusában az IBM bemutatta a PC-t.
Az Intel egyre nagyobb teljesítményű
mikroprocesszorokat hozott forgalomba. Az évtized vége felé megnőtt az igény
egy Intel platformon működő PC-s UNIX iránt. Ekkor kezdődött a Linux története.
1991 nyarán egy finn egyetemista, Linus Torvalds nem elégedett meg az akkoriban beszerezhető Minix által nyújtott szolgáltatásokkal és elhatározta, hogy létrehoz egy jobb operációs rendszert. Először Minix alatt fejlesztett assembly-ben, majd rövidesen áttért a C nyelvre.
Ezután az
emberiség számára is jelentős lépés történt: 1991 októberében Linus Torvalds az
Interneten meghirdette az első Linux
verziót a. 0.02-est. Önkéntes
programozók kapcsolódtak be a fejlesztésbe. Ez az együttműködés, a világ legtehetségesebb programozóinak összefogása
biztosítja az óta is azt a gyors sikert és népszerűséget, amit ez a mindenki
operációs rendszere kivívott magának.
Magyarországon 1993-ban kezdett el terjedni a Linux, mert ekkorra kötötték be a felsőoktatási intézmények nagy részét az Internetbe. 1994 elejére számos egyetemi karon nem lehetett találni DOS-t vagy Windowst mert mindenki a Linuxot használta.
1994 márciusában megjelent az 1.0.0 számú kernel. Innentől kezdve három részből álló verziószámot használnak. 1999 elején megjelent 2. 0. 0 változat, a mai napon 1999. június 24-én a KFKI FTP-szerverén az 1999. június 22.-i keltezésű, 2. 3. 8 verziószámú legújabb kernel kiegészítés már megtalálható!
A Szabad Szoftver Alapítvány (FSF) forráskódjából és az igen sokféle alkalmazásból különféle rendszerek (disztribúciók) állíthatók össze. Ezek közül a legnépszerűbbek a RedHat, a Debian és a SuSE. A RedHat a 6. 0, a Debian az 2. 1, a SuSE pedig a 6. 1 verziónál tart.
Ezek szabadon letölthetők az Internetről, megvásárolhatók CD-n (Csak az előállítás költségét kell megfizetni.), de gyakran megtalálhatók szaklapok CD mellékletein is.
A Debian disztribúció több mint 1500 programot tartalmaz. Mintegy háromszáz önkéntes fejleszti folyamatosan, így gyorsan fejlődik. A programok felújíthatók anélkül, hogy az egyedi konfigurációs fájlok elvesznének.
Mire
használható a Linux?
Ideális Internet kiszolgáló
· WWW szerver : Az Apache nevű web-szerver szoftver a legelterjedtebb a világon. Minden Linux disztribúcióban megtalálható. (A Microsoft Hotmail is ezt használja egy Sun szerveren!)
·
FTP szerver A
gépünkön közérdeklődésre számot tartó, hasznos programokat és információkat,
tananyagokat tárolhatunk gyors letöltés céljára.
· Tűzfal: Véd a hackerektől, a betörőktől, akik szórakozásból, vagy információszerzés céljából, engedély nélkül akarnak belépni a hálózatunkba.
Nagy teljesítményű LAN kiszolgáló
· Ingyenes fileszerver, printszerver, ami kiegészítő szoftverek segítségével minden felhasználó részére elérhető lehet.
Alkalmas korszerű irodai alkalmazások (okmány és kiadványszerkesztők, táblázatkezelők, ill. prezentációkészítők) futtatására.
A Star Office, az Applixware és a Corel Office a Linux alatt használható változatai tartalmazzák a MS Office-ból ismert szoftvereszközöket. Az ApplixWare a SuSE disztribúcióban is megtalálható. A Star Office és az ApplixWare házi használatra ingyenes, hivatali használatra mindhárom jóval olcsóbb, mint a MS Office.
A Linux operációs rendszer ezeken kívül természetesen alkalmas még szoftverfejlesztésre, tudományos számításokra, multimédiaalkalmazásokhoz, és játékra is.
Milyen hardver
kell a Linuxhoz?
Ha csak a karakteres felületet akarjuk használni egy kliens gépen, akkor elegendő egy 386SX processzoros gép 4 MB RAM-mal és egy 40-100 MB HDD-vel –de köztudott, hogy létezik olyan Linux verzió is, ami XT-n is működőképes! A SuSE 6. 1 verzióját számos változatban sikerült telepíteni. Az első változat mindössze 40 MB-ot foglalt el egy notebook gépen –beleértve néhány alapprogramot, mint pl. vi, mc. Egy újabb változat Pentium166MMX processzoros, 16 MB RAM-mal és 1. 2 GB HDD-vel felszerelt gépre került fel 4 db CD-ről.
A teljes SuSE Linux változat grafikus felülettel való használatához egy Pentium processzoros, 32 MB RAM-mal és legalább 2,1 GB merevlemezzel felszerelt gép használatát ajánljuk. Ezzel persze a lehetőségek még mindig nem merültek ki, hiszen rendkívül sok szoftvert írtak Linuxra és az erre a célra átírt nagy szoftvereszközök száma is egyre gyarapszik. (Pl.: Oracle 8, Corel Office, stb.)
A Linux
szerkezete
Minden disztribúció azonos felhasználói felületet használ. Ehhez kapcsolódhat a nagyszámú felhasználói és segédprogram, amelyek többfelhasználós, többfeladatos rendszer alkalmazását biztosítják.
A hardverhez kapcsolódó legbelső rész, az operációs rendszer magja a kernel. Ez végzi a rendszer erőforrásainak megosztását és a futó folyamatok ütemezését, valamint egy „hordozható” interfészt biztosít az adott számítógépben lévő hardver felé.
A Linux kernel 1993-ban bemutatott első
változatának szerzői joga Linus Torvalds
tulajdona.
A Linux kernel nagyon gyorsan fejlődik, mind több új hardverhez található támogatás, azaz eszközmeghajtó. Az újabb változatok ezen kívül gyorsabbak, jobban kidolgozott a folyamatvezérlés, inkább mentesek a programhibáktól. Ezért a Linux felhasználók többsége rendszeresen cseréli a régebbi kernel verziót újabbra.
Az új kernel verziók és kiegészítéseik (patch) C nyelvű forráskódban tölthetők le, pl. az ftp.funet.fi URL-ről, vagy más FTP helyről, ami a finn gépet tükrözi. Ilyen pl. az ftp.kfki.hu.
Egy adott gép hardver felépítése eléggé különleges is lehet. A kiválasztott kernel forráskódot ezekhez a hardver eszközökhöz kell lefordítani, ahogy mondják, ezeknek az eszközöknek a támogatását be kell fordítani a kernelbe. A fordítást a make config parancs alkalmazása előzi meg.
A gép indításakor az „Uncompressing Linux…” szavakkal kezdődik az a folyamat, amikor a kernel átveszi a hardver irányítását.
A kernel körül helyezkedik el a shell (héj, burok) ami biztosítja a
kapcsolatot a felhasználó és a kernel között. Többféle lehet. A három
legfontosabb: a Bourne shell (Nevét a szerzőjétől kapta.), a Korn féle shell és
a C-shell. A Bourne shell újabb változata Bourne Again Shell, a bash.
Ha egy SuSE 6. 1 Linux alatt beírjuk a man bash parancsot, akkor 60 oldalnyi leírást kapunk róla. A shell scriptek (“intelligens batch fájlok”) megírásához, a shell script nyelv használatához a leírásban található Shell Grammar ad segítséget.
A parancssoros felületen kívül a Linux is rendelkezik grafikus felhasználói felülettel. Ez az X-Window. Egymás után jelennek meg az erre épülő különböző grafikus munkakörnyezetek, pl. a KDE (K Desktop Environment) és a Gnome (GNU Network Object Model Environment).
A fájlrendszer
A Linux újabb verziói a Second Extended nevű, ext2 jelölésű fájlrendszert alkalmazzák. Ez lehetővé teszi hosszú fájlnevek, ill. a UNIX--an alkalmazott fájltípusok használatát: mint pl. a szimbolikus- és hardlink, fifo, character és block device.
A logikai
lemez részei
Mint az operációs rendszerek általában, a Linux is lehetővé teszi a fizikai háttértároló lemez logikai részegységekre való bontását. A lemezek részlemezekre való bontásával ún. partíciókat kapunk. A partíciókra vonatozó információkat a háttértároló legelején, az MBR (Master Boot Record) tárolja.
A Linux operációs rendszer könyvtárai egy vagy több partíción helyezkedhetnek el. A fájlrendszerre vonatkozó fontosabb információk az ún. szuperblokkokban helyezkednek el, amelyből több másolat is található, arra az esetre, ha az egyik megsérül.
Folyamatkezelés
Mint már említettük a Linux többfeladatos és többfelhasználós rendszer. Ebből következik, hogy akár egy felhasználó is egy időben több programot futtathat. Az elindított program a processz, azaz folyamat, más megfogalmazásban egy végrehajtható fájl „élő” változata. Gyakran task-nak is nevezik.
Az „életre keltett” folyamatok szekvenciálisan hajtódnak végre, azaz a felhasználó csak akkor kapja vissza a készenléti jelet, ha a végrehajtás befejeződött. Lehetőség van háttérfolyamat elindítására is. Ilyen esetben visszakapjuk a promptot és újabb parancsot adhatunk a rendszernek.
Egy speciális háttérfolyamat a démon. Ezek nagy részét a Linux rendszer már a rendszerbetöltéskor elindítja. Számos démon fut a háttérben és figyeli, pl. a lokális hálózatba belépőket, a nyomtatási kérelmeket, stb. Pl.: inetd (tcpd), ftpd, httpd.
A démonoknak átadott végrehajtási kérelmek neve job, ezekből jön létre a queue, a sor. A sorba rendezett feladatokat a rendszer egyenként hajtja végre.
A folyamatok állapota
A Linux folyamatai hét féle állapotban lehetnek:
1. User running = A folyamat felhasználói módban fut.
2. Kernel running = A folyamat kernel módban fut.
3. Ready to run = A folyamat futásra kész.
4. Sleep = A folyamat valamilyen eseményre várakozik.
5. Stopped = A folyamat megállítható, majd újraindítható.
6. Swapping = A rendszer egy memórialapot lemezre ír/betölt.
7. Zombie = Exit után a folyamat elteszi a visszatérési értéket.
A Linux egy folyamat állapotát a task leíróban tartja nyilván. A taskokra irányuló mutatókból egy tömb szervezhető. Ennek segítségével az összes folyamat állapota követhető. Ezt a 64 elemű tömböt task táblázatnak nevezik, ami így meghatározza a folyamatok lehetséges legnagyobb számát.
Minden folyamatnak van egy azonosítója, PID-je. A processzt ezzel lehet megcímezni, ill. ezzel lehet rájuk a rendszerhívásokban hivatkozni. Az éppen működő processzeket a ps paranccsal lehet ellenőrizni. Leállításukra a kill parancs szolgál.
A memóriakezelés
A Linux kernel memória-nyilvántartó adatszerkezetei az Intel 80386 processzor memóriakezelésére épülnek. A gép fizikai memóriáját a Linux kernel kezeli, ezzel a felhasználónak nincsen semmi dolga.
A többfelhasználós, többfeladatos operációs rendszerek az egyes memóriaterületekhez hozzáférési jogokat rendelnek. Ezeknek a területeknek a védelmét a mikroprocesszor támogatásával lehet megvalósítani. Az Intel először a 80386 típusú processzorába építette be a protected mode –ot (védett üzemmód). Ezt az üzemmódot alkalmazza a Linux is a memória szegmensekre osztására.
Az üzemmód lényege, hogy a mikroprocesszor
szegmensregiszterében található adat egy szegmenstáblában lévő szegmensleíróra
mutat. Az ebben lévő címhez az offszetcímet hozzáadva képződik a folyamatos cím.
A folyamatos cím fizikai címmé alakítása a lapozás. A demand paging eljárás teszi lehetővé a memória-lapok, vagy a teljes memória háttértárolóra való mentését –azután ezeknek a szükség esetén való visszatöltését-, amivel a számítógép operatív tárának mérete látszólag megnövekszik. Ezekhez a műveletekhez a Linux által használt háttértárolókon egy külön partíció szolgál: a swap, aminek a mérete a fizikai memória nagyságával megegyezik, annak többszöröse, ill. nagyobb memóriaméret esetén azt 128 MB-ra egészíti ki.
A SuSE Linux 6. 1 telepítése
A kézikönyvben az erre vonatkozó fejezet a következő megnyugtató mondatokkal kezdődik:
Don’t panic! You can do it!
Ne ess pánikba! Meg tudod csinálni!
A telepítés előkészítése
A rendszer és a későbbi programok telepítésére legalább 1,5 GB HDD tároló kapacitást kell biztosítani. Ez a mostanában készült számítógépeken többnyire rendelkezésre áll. Amennyiben a merevlemezünkön már korábban más operációs rendszert telepítettünk, a FIPS vagy a Partition Magic programokkal szabadíthatunk fel helyet a Linux számára. Másik lehetőség egy új HDD beépítése.
Ha ez megtörtént, akkor a CD készlethez kapott, vagy az 1. sz. CD segítségével készített Linux lemezzel indítjuk el a gépet. Ha a BIOS azt lehetővé teszi, az 1.sz CD-ről is betölthetjük a telepítő programot.
Az 1 sz. CD-t mindenképpen helyezzük be a CD-meghajtóba.
Ajánlatos a HDD üres területén előre létrehozni egy swap és egy Linux partíciót. Ez a Linux fdisk programjának segítségével történik.
Az fdisk p parancsával kiíratjuk a merevlemezen lévő partíció(k) adatait. Szükség esetén a d paranccsal törölhetjük a kívánt partíciót –aminek törlés előtt meg kell adni a sorszámát. Vigyázzunk, nehogy egy másik operációs rendszert tartalmazó partíciót töröljünk le!
Az új partíciók létrehozását az n paranccsal kezdeményezhetjük. Először hozzuk létre a swap partíciót! Az fdisk megkérdezi, hogy melyik szektorral kezdődjön a partíció. Adjuk meg az első értéket, majd az utolsót. A swap partíció a RAM méretének néhányszorosa legyen –a rendelkezésünkre álló hely nagyságától függően.
A létrehozott partíciók egyszerű telepítés esetén elsődlegesek (primary).
Ezután ismét adjuk ki az n parancsot! Most azt a partíciót hozzuk létre, amelyiken a fájlrendszer foglal majd helyet. (Fontos szerverek installálása esetén a fájlrendszer egyes könyvtárai részére, pl. home, külön partíciókat szokás létrehozni, így rendszerhiba esetén a felhasználók könyvtárai nem sérülnek meg.) A partíció(k) méretének megválasztása után a t paranccsal meg kell adni a partíciók típusát.
A swap partíció típusjelzése a 82h, a Linux native, ext2 típusú partíció(k)é a 83h. A p paranccsal ellenőrizzük a létrehozott partíciók adatait!
Végül a w paranccsal írassuk fel a partíciókat és indítsuk újra a gépet!
A telepítés megkezdése
A gép indítása után egy indulóképernyő jelentkezik benne az alábbi szöveggel:
SYSLINUX 1.43 1999-03-19
>>> SuSE Linux 6.1 <<<
SuSE Gmbh Nürnberg
Have a lot of fun…
boot:
Ha itt a betöltési folyamat megáll, entert kell ütni. Ezzel elindítjuk a linuxrc nevű telepítő programot.
A telepítés lépései vázlatosan:
|
· Please choose the language |
A nyelv megválasztása |
|
· Color-Monochrome display |
A monitor típusának megválasztása |
|
· Keyboard map:English (US) |
A billentyűzet megválasztása |
|
· Start installation/system |
A rendszer indítása installáláshoz |
|
· Start installation |
Az installálás indítása |
|
· Please choose the source media |
A forrásmédia kiválasztása (Pl. CD) |
|
· Trying to mount device |
A kiválasztott média olvasása |
|
· Starting YaST |
A YaST indítása |
|
· Type of installation |
Az installálás típusa |
|
· Select swap partition |
A swap partíció kiválasztása |
|
· Creating filesystems |
Linux partíció kiválasztása |
|
· Format mode |
A formattálás módja. (Pl. normál) |
|
· Creating filesystems on /dev/hda2 |
Az ext2 fájlrendszer létrehozása |
|
· Information |
Információ (a létrehozott partícókról) |
|
· YaST menu |
A YaST főmenüje |
|
· Installing package 1- (CD1-4) |
Az installálás megkezdése |
Rendszeradminisztráció
A Linux egy teljes értékű UNIX operációs rendszer. A felhasználók az operációs rendszerrel saját shelleken keresztül kommunikálnak. Gyakran szükség van arra is hogy új felhasználókat hozzunk létre, jelszavakat és konfigurációs fájlokat módosítsunk, új parancsfájlokat írjunk, új programokat telepítsünk. Aki ezeket végrehajtja az a rendszergazda.
A rendszeradminisztrációs feladatok ellátásához szükségünk van a a rendszergazda (root) jelszavára. A rendszergazda szinte mindent megváltoztathat a rendszerben ezért a jelszót csak az ismeri, akinek tényleges feladata a rendszer kezelése.
Ha rendszergazdaként jelentkezünk be a szerverre, olyan shell-t kapunk, amiből kiadhatjuk az adminisztrációs parancsokat is. A készenléti jelet ilyenkor a # (hash mark) zárja le.
bitsy:~#
A felhasználók promptja általában a $ (dollár) jellel végződik.
andy@bitsy~$
Többnyire a rendszergazda is rendelkezik egy saját felhasználói névvel, ui. nem szokás pl. root@ivo.hu E-mail címmel levelezni.
Ha felhasználóként léptünk be a szerverünkre, akkor szükség esetén a su (super user) paranccsal kapjuk meg a root jogokat. A prompt ilyenkor megváltozik, hogy erre a helyzetre figyelmeztessen. A felhasználói jogokat az exit, vagy a CTRL d parancsra kapjuk vissza.
Rendszerbetöltés
Betöltéskor az sbin könyvtárban elhelyezett init nevű fájl, „minden processzek atyja” végrehajtja az /sbin/init.d/boot parancsfájlt (scriptet). Ez elindítja a kernel-démont és betölti a szükséges modulokat.
Az /sbin/init.d/ könyvtárban találhatók azok a scriptek, amik a hardware elemek beállítását végzik. Az /sbin/init bináris fájl részére az /etc/inittab script írja le, hogy a különböző futási szintekhez mely parancsfájlokat kell beolvasnia.
Ezután a partíciók ellenőrzése következik. Mindezt
a monitoron követhetjük. Végül hozzákapcsolja (mount) a könyvtárrendszert a
főkönyvtárhoz, aminek a jele a / és aktivizálja
a swap partíciót. A redszertbetöltés adatait beírja a /var/log/boot.msg fájlba és leállítja a kernel naplóíró (log)
démonját.
Lásd: az /sbin/init.d
könyvtárban található README fájl
tartalmát.
A SuSE Linuxban különleges fontossággal bír az /sbin/SuSEconfig fájl, amit bizonyos beállítások megváltoztatása esetén le kell futtatni.
Ennek a disztribúciónak –a kiváló hardverfelismerő képességein kívül a másik nagy attrakciója az sbin könyvtár programja, a YaST. (Yet another Setup Tool). Ennek a segítségével szinte minden beállítást és változtatást, úgyszólván a teljes rendszer- és hálózati adminisztrációt elvégezhetjük!
A YaST megírja, ill. átírja helyettünk a konfigurációs fájlokat, amiket más, korábbi disztribúciókban mi írhattunk meg! Segít új felhasználók és csoportok létrehozásában, karbantartásában, törlésében.
Ez egy remek konfiguráló eszköz, azonban a haladóknak a Debian összeállítása megadja a szabadságot, ezzel rugalmasabb rendszer- és hálózati adminisztrációra ad lehetőséget –ám megköveteli a mélyebb ismereteket.
A futási
szintek
|
Run level |
Futási szint |
|
0 |
Állj! |
|
S |
Egyfelhasználós üzemmód |
|
1 |
Több felhasználó hálózat nélkül |
|
2 |
Több felhasználó hálózattal |
|
3 |
Több felh. hálózattal és X-window (Desktop Manager) |
|
4 |
Nincs felhasználva |
|
5 |
Nincs felhasználva |
|
6 |
Újraindítás |
Az aktuális futási szint a runlevel paranccsal kérdezhető le. Pl.:
bitsy:~#runlevel
N3
Tehát az X-Window-t is futtató, többfelhasználós hálózati szinten működik a rendszerünk. (XDM =X Desktop Manager)
Ha most kiadjuk az init 2 parancsot, akkor visszalépünk karakteres módba, azaz nem fog működni a grafikus felhasználói felület. Szervereken általában ezen a futási szinten dolgoznak a rendszergazdák. Ez a leggyorsabb és legmegbízhatóbb munkakörnyezet a rendszeradminisztráció elvégzésére.
Az init 0 –val lállíthatjuk, az init 6 paranccsal pedig újraindíthatjuk a rendszert. A runlevel S és a runlevel s egyenértékűek.
A runlevel 7-9 is érvényes, azonban a hagyományos Unix rendszerek ezeket nem használják.
A SuSE Linux 6.1 könyvtárrendszere
A UNIX, ill. Linux operációs rendszer könyvtárstruktúrája is olyan mint egy fa, ami fejjel lefelé terebélyesedik. Számos könyvtárból áll. Ezeknek a tartalma egyes UNIX verziókban, ill. Linux disztribúciókban egymástól némiképp eltér. Pl. a weblap oldalait tartalmazó HTML fájlokat a Debian disztribúció a /var/www könyvtárban, míg a SuSE összeállítása a /usr/local/httpd/htdocs könyvtárban tárolja.
A felhasználó szempontjából három kitüntetett könyvtár bír elsődleges fontossággal:
· root directory
· home directory
· current directory
A fontosabb
könyvtárak:
|
/ |
A főkönyvtár, a könyvtárfa kiindulópontja |
|
/home |
Ehhez csatlakoznak a felhasználók könyvtárai |
|
/dev |
A hardvereszközöket reprezentáló fájlok |
|
/etc |
A legfontosabb konfigurációs fájlok |
|
/usr/bin |
Közhasználatú parancsok |
|
/sbin |
A superuser és a rendszerindító parancsok |
|
/usr/doc |
Dokumentációs fájlok |
|
/usr/local/man |
Kézikönyv oldalak |
|
/tmp |
Ideiglenes fájlok |
|
/var |
Konfigurációs fájlok (Linkek az /usr-ből) |
|
/lib |
Megosztott programkönyvtárak |
|
/proc |
A processzek fájlrendszere |
Mozgás a
könyvtárrendszerben
Lépjünk be a szerverünkre, mint rendszergazda! Hat különböző képernyőn –ún. virtuális konzolon dolgozhatunk. amelyek között az Alt-F1-Alt-F6 billentyűkombinációval kapcsolgathatunk. Válasszuk most ki a tty3 virtuális konzolt az Alt-F3 billentyűkkel! A monitoron ezt látjuk:
Welcome to
SuSE Linux 6.1 (i386) – Kernel 2.2.5 (tty3)
bitsy login:
A kettőspont után írjuk be: root Az enter leütése után megjelenik a
Password: Ide írjuk be a jelszavunkat! Ezután jelenik meg a
Have a lot of fun…
Last login:
Sun Jul 4 10:17:42 on tty3.
You have
mail.
bitsy:~#
A prompt után írjuk be a pwd parancsot! Láthatjuk, hogy valójában melyik könyvtárban vagyunk.
/root
A helyi hálózatba csatlakoztatott gépünkön most a tty1 virtuális konzolon jelentkezzünk be a felhasználói nevünkkel! A készenléti jel most más lesz:
andy@bitsy:~>
A pwd parancsra a saját könyvtárunkba vezető útvonal íródik ki:
/home/andy
Itt adjuk ki a cd /etc parancsot! A promptban megjelenik ha bejutottunk az etc könyvtárba
andy@bitsy:/etc
>
Ha itt paraméter nélkül adjuk ki a cd parancsot akkor ismét visszajutunk a home könyvtárba. (A root home konyvtára a /root!)
Hozzunk létre egy új könyvtárat!
mkdir
public_html
Itt fogjuk majd tárolni a weblapunkat indító index.html állományt, a szükséges többi html-szövegfájlt és a grafikus fájlokat (képek).
Egy floppylemezről másoljunk be pl. .jpg fájlokat, amik a weblapunkhoz
szükségesek! A másolásra a cp
parancs szolgál de kényelmesebben elvégezhetjük a műveletet a Midnight
Commander nevű keretprogram segítségével. Ez nagyon hasonlít a már jól ismert
Norton Commander programhoz, Indítása: mc
Legyünk
körültekintőek! A UNIX rendszerek különbséget tesznek a kis- és nagybetűk
között!
Fájlinformációk
Jelentkezzünk be a szerverünkre tty2 virtuális konzolon! Ha az Alt-F2 billentyűkombinációt alkalmazzuk erre máris itt a lehetőség. A tty1-tty6 virtuális konzolok teszik lehetővé pl. hat kölönböző program futtatását, amíg a tty2-n felhasználóként a fájlokat listázzuk, addig pl. a tty3-on mint rendszergazda egy segédprogramot telepíthetünk CD-ről! A tty3-ra az Alt-F3 billentyűkkel kapcsoltunk át.
bitsy login: andy
Password:********
Have a lot of fun…
Last login: Sun Jul 4 18:41:25
on tty1
No mail.
Listázzuk ki a home könyvtárban lévő fájlokat!
andy@bitsy:~> ls
andy@bitsy:~> ls–l
total 1
drwx------ 2 andy users 1024 Apr 20 14:46 Mail
A /home/andy könyvtár alatt egy Mail nevű alkönyvtár van.
andy@bitsy:~> cd Mail
andy@bitsy:~/Mail>ls –l
total 5
-rw------- 1 andy users 520 Mar 10 12:06 saved-messages
-rw------- 1 andy users 1784 Apr 20 14:46 sent-mail
-rw------- 1 andy users 1900 Mar 11 08:00 sent-mail-mar-1999
Ebben a listában látható a fájl típusa: - normal, használati engedélye: r read, w write, a link count (1 link mutat a fájlra, tehát egyetlen fájlnévvel lehet rá hivatkozni) a tulajdonos neve (andy) a csoport neve (users) a fájl mérete bájtban, az utolsó módosítás ideje és végül a fájl neve.
Ha az első helyen egy d karakter áll, akkor könyvtárral (directory) van dolgunk. Az x a végrehajthatóság (execute) jele.
|
- |
r |
w |
- |
r |
- |
x |
r |
- |
- |
|
Fájltípus |
A fájl-tulajdonos jogai |
A csoport jogai |
Mások jogai |
||||||
A
hardvereszközök jelölése
|
/dev/fd0 |
első floppy meghajtó |
|
/dev/fd1 |
második floppy meghajtó |
|
/dev/hda |
első AT buszos HD |
|
/dev/hda1-/dev/hda15 |
partíciók az első AT buszos HDn |
|
/dev/sda |
első SCSI merevlemez egység |
|
/dev/sda1 - /dev/sda15 |
az első SCSI HD patríciói |
|
/dev/sdb |
második SCSI merevlemez e. |
|
/dev/sdc |
harmadik SCSI merevlemez e. |
|
/dev/cdrom |
link a CD-ROM meghajtóra |
|
/dev/ttyS0 to /dev/ttyS3 |
0 –3 sz. soros portok |
|
/dev/null |
„adatnyelő” |
|
/dev/tty1 - /dev/tty8 |
virtuális konzolok (AltF1-F8) |
A hardver elemeire az eszköznevekkel hivatkozunk. Pl. ha egy floppy lemezről akarunk fájlokat másolni, akkor először a rendszerrel tudatni kell, hogy az fd0 jelű eszközt is kezelni kell! (A mount és umount parancsok a háttértároló eszközön meglévő könyvtáraknak az állandó fájlrendszerhez való hozzákapcsolására, ill. az onnan való eltávolítására szolgálnak.)
mount
/dev/fd0 /mnt
Ez azt jelenti, hogy a rendszer úgy tekinti, mintha az egyébként meglévő (de üres!) /mnt könyvtárban lennének a floppy diszken tárolt fájlok, azaz a mágneslemezen lévő fájlokat beillesztjük a fájlrendszerbe.
Ha egy CD-ROM-ról akarunk programokat telepíteni, akkor hasonlóan kell eljárnunk:
mount
/dev/cdrom /cdrom
A CD-ROM –és bármilyen más, a fájlrendszerbe beillesztett háttértároló használata után az umount parancsot kell használnunk, amivel az eszközt kiiktatjuk a fájlrendszerből:
umount
/dev/cdrom /cdrom
Példa egy másik eszköz, egy PS-2 típusú egér indítására Linux alatt:
gpm –t ps2
–m /dev/mouse &
Ha pedig erre szolgáló eszközzel, modemmel, az egyik soros porton akarunk kommunikálni, pl. be akarunk jelentkezni a vállalati szerverre, ezt megtehetjük a dip kommunikációs programmal a következőképpen:
dip –t #Terminál emulátor indítása –párbeszédes módban
port/dev/ttyS1 #Ez jelenti azt, hogy a modem a DOS terminológia szerinti COM2 porton van.
speed 115200 #Az adatátviteli sebesség (a gép és a modem
között) legyen 115200 bps
term #Átkapcsolás a terminál emulátorra
ATDT 442253 #Hangkód tárcsázással összeköttetést létesítünk a szerverünkkel
Linux kezelési
segédlet
A Linux operációs rendszer kezelésére számos parancs szolgál. Ezek közül a legfontosabbak:
|
cat |
fájlok listázása |
|
cd |
könyvtárváltás |
|
chmod |
fájl hozzáférési jogosultságok változtatása |
|
chown |
file tulajdonos megváltoztatása |
|
clear |
képernyőtörlés |
|
cp |
fájlmásolás |
|
date |
dátum beállítása |
|
df |
diszk foglaltság |
|
du |
diszk használat könyvtáranként |
|
finger |
felhasználó adatai |
|
grep |
karakterlánc keresése |
|
less |
szövegfájl kiíratása előre-hátra lapozással |
|
kill |
processz leállítás |
|
ln |
link létrehozás (egy fájlhoz több név ) |
|
ls |
fájlok listázása |
|
man |
kézikönyv olvasása |
|
mkdir |
könyvtár létrehozása |
|
more |
szöveg tördelése |
|
mount |
fájlrendszer felkötése létező könyvtárba |
|
mv |
fájl áthelyezése, átnevezése |
|
passwd |
jelszómódosítás |
|
ps |
processzek listázása |
|
pwd |
az aktuális (munka-) könyvtár kiíratása |
|
rm |
fájltörlés |
|
rmdir |
könyvtártörlés |
|
rpm |
programok telepítése rpm csomagból |
|
talk |
beszélgetés a felhasználók között |
|
umount |
a felkötött fájlrendszer lebontása |
|
who |
a szerverre bejelentkezett felhasználók |
|
write |
üzenetküldés |
A cd, kill, ls, mkdir, mount, umount, ps, pwd, runlevel parancsok használatára a kapcsolódó témák tárgyalása során már bemutattunk példákat. Szükség van azonban még több parancs ismeretére!
A
fájlműveletek parancsai
A cp parancs fájlok másolására szolgál. A parancsmondatban meg kell adni a forrásfájlt és a célfájlt vagy célkönyvtárat:
andy@bitsy:~/Mail>cp saved-messages /home/andy
A UNIX/Linux parancsok többsége nem ír ki semmit, ha sikeres volt a végrehajtás!
Az mv parancs fájlok áthelyezésére és átnevezésére szolgál. Használata megegyezik a cp parancséval.
andy@bitsy:~/Mail>mv saved-messages messages.99.6
Az
eddigiekből láthatjuk, hogy a UNIX/Linux operációs rendszerben a 8+3 DOS
fájlkonvenciótól eltérően használhatunk hosszú, több részből álló fájlneveket,
amikben kis és nagybetűk, valamint számok és néhány írásjel is lehet.
Az rm parancs fájlok törlésére szolgál. A törölt fájl többé már semmilyen módszerrel nem állítható helyre!
andy@bitsy:~>rm jegyzet
A parancs végrehajtása után a tartalomjegyzékből eltűnik a jegyzet nevű fájl.
A file parancs és a fájlnév beírása után megkapjuk a kívánt információt.
andy@bitsy:~>file jegyzet
A válasz:
jegyzet: English text
Szövegfájlkezelő parancsok:
A cat parancs-csal fájlok tartalmát írathatjuk ki, ha a fájl nevét a parancs után írjuk:
andy@bitsy:~>cat jegyzet.uj.1
Ez egy igazi magyar jegyzet –csakis latin karakterekkel!
Lapozás
Ha egy fájl hosszú, akkor
a cat parancs az egészet kiküldi a képernyőre –de csak a végét láthatjuk.
Ilyenkor használhatjuk a more és a less parancsokat. A less mindkét irányban lapoz!
andy@bitsy:~>cd /usr/man
andy@bitsy:~>ls
man1 man3 man5 man7 man9 whatis
man2 man4 man6 man8 mann
Olvassunk bele a whatis fájlba!
andy@bitsy:~>more whatis
Az enter billentyűvel lefelé görgethetjük a szöveget. A szövegolvasásból a q billentyűvel tudunk kilépni. Most használjuk a less parancsot!
andy@bitsy:~>less whatis
Ilyenkor görgetni a kurzormozgató, ill. a PgDn, PgUp billentyűkkel tudunk.
Karaktersor keresése
A grep parancs szolgál egy szó vagy minta keresésére pl. egy fájlban. A /usr/man könyvtárban lévő whatis fájlban keressük meg a CGI karaktersort!
andy@bitsy:~>grep CGI whatis
Erre 24 olyan sort ír ki, ami a CGI betűket tartalmazza.
Könyvtárak létrehozása és törlése
andy@bitsy:~>mkdir news
andy@bitsy:~>rmdir oldnews
Engedélyek és tulajdonjogok
A chmod parancs a fájl-hozzáférési jogokat változtatja meg.
andy@bitsy:~>ls –l
-rw-r—r-- 1 andy users 57 Jul 21 09:01 jegyzet.uj.1
andy@bitsy:~>chmod go+rw jegyzet.uj.1
andy@bitsy:~>ls –l
-rw-rw-rw- 1 andy users 57 Jul 21 09:01 jegyzet.uj.1
Ezzel mindenki számára írhatóvá és olvashatóvá tettük a fájlt. A chmod go–rw használatával ezeket a jogokat elvehetjük.
A chown parancs a fájl tulajdonosát és a felhasználói csoportot változtatja meg.
andy@bitsy:~>chown –cfv andras:tanar jegyzet.uj.1
owner of jegyzet.uj.1 changed to andras.tanar
A parancs után szoftverkapcsolókat használunk. A UNIX típusú operációs rendszerek megengedik több kapcsoló használatát is a – jel után! A c kapcsoló a változtatás kapcsolója , az f hatására a változtatás “csendben” történik, a v kapcsoló pedig az operációs rendszer visszajelzését váltja ki, közli, hogy mit hajtott végre.
Szimbolikus linkek
Az ln parancs arra szolgál, hogy egy egy fájlra több, különböző néven is hivatkozhassunk, könnyebben elérhessük.
andy@bitsy:~>ln –s /usr/bin/arc archive
andy@bitsy:~>ls
archive jegyzet.uj.1
A könyvtárban megjelent a létrehozott archive nevű szimbolikus link.
A dokumentáció
használata
A man parancs a manual szó rövidítése, ami magyarul kézikönyvet jelent. A man-t a UNIX rendszerek kezdettől fogva használják.
andy@bitsy:~>man talk
Az enter billentyű leütése után a következőket látjuk:
Reformatting talk (1) ,please wait
TALK(!) UNIX Reference Manual TALK(1)
NÉV
talk – beszélgetés egy másik felhasználóval
PÉLDA
talk miklos
LEÍRÁS
A talk egy vizuális kommunikációs program, ami sorokat másol az egyik felhasználó termináljáról egy másik felhasználó termináljára. A beszélgetés kezdeményezésére a
talk miklos@bitsy.pszfs.hu parancsmondattal kell válaszolni, s akkor a két részre osztott képernyő látható a beszélgető partnerek által beírt szöveg.
Egyéb
parancsok
clear képernyőtörlés
date dátum lekérdezés
df szabad hely a háttértárolón
du a felhasznált hely a háttértárolón
who egy szerverre bejelentkezett felhasználók felsorolása
A hálózat
működésének ellenőrzésére szolgáló parancsok
Az nslookup suse.de parancsra megkapjuk az IP-címet: 194.112.123.200
A ping 194.112.123.200 parancs-csal meggyőződhetünk a hálózati gép bekapcsoltságáról és az összeköttetés minőségéről.
A traceroute parancs-csal kiírathatjuk a célszerverhez vezető hálózati útvonalat.
5.5.1
DOS és a Linux (UNIX)
parancsok összehasonlítása
|
Művelet |
DOS |
Linux/UNIX |
|
Fájlok
listázása |
dir |
ls |
|
Szövegfájl
tartalmának kiírása |
type |
cat |
|
Szövegfájl
kiírása lapozással |
type filenev|more |
more |
|
Fájl másolása |
copy |
cp |
|
Karakterlánc
keresése |
find |
grep |
|
Fájl átnevezése |
ren |
mv |
|
Fájl törlése |
del |
rm |
|
Könyvtár
létrehozása |
md (mkdir) |
mkdir |
|
Könyvtár
törlése |
rd (rmdir) |
rmdir |
|
Könyvtárváltás |
cd (chdir) |
cd |
|
Fájlvédelem
beállítása |
attrib |
chmod |
|
Segítség a
parancsokhoz |
help |
man |
|
Dátum és idő
lekérdezése |
date, time |
date |
|
Szabad hely a
háttértárolón |
chkdsk |
df |
|
Fájl nyomtatása |
print |
lpr |
A grafikus
felhasználói felület
A UNIX típusú operációs rendszerek szabványos grafikus felhasználói felülete az X Window System. Ezt az egyik legismertebb informatikai nagyvállalat a DEC és az MIT az Athena Project keretében fejlesztette X11 néven.
Az első kiadás X11R1 néven, 1987 szeptemberében már megjelent! A jelenleg legújabb, a hatodik kiadás megjelenése óta egy külön vállalkozás felelős a rendszer fejlesztéséért.
Az X11 hálózatorientált termék. Az egyik –hálózatba kötött- gépen futó alkalmazások működése más, a helyi vagy a távolsági hálózatba kötött gépeken is látható.
A PC számítógépekre készült ingyenes X-szerver implementáció, az Xfree86. Ezt egy 1992-ben alakult lelkes programozó csapat kezdte el fejleszteni. 1994-ben megalakult az Xfree86 Project, aminek a feladata a rendszer folyamatos fejlesztése és közreadása.
A SuSE Linux sem rendelkezhetne e nélkül grafikus felülettel. A 6.1 verzióba az Xfree86 3.3.3.1 épült be, ui. az X11R6.3 a legfrissebb hivatalos X Window verzió.
A SuSE Linux telepítő programja az általunk leírt módon a grafikus felhasználói felületet is telepíti. Ha a számítógépünk hardver elemei ismert gyártótól származnak (Pl. Intel mikroprocesszor, S3 VGA vezérlő, SoudBlaster hangkártya, stb.), akkor a telepítés befejezése után a startx parancsra a grafikus felület máris elindul.
Olyan esetben, ha pl. egy notebook gépre telepítünk, akkor még le kell futtatnunk a karakteres felületet használó xf86config nevű beállító programot, ami megkérdezi a különböző hardver elemek típusát, ill. gyártóját. Ha ezeket helyesen adjuk meg, akkor a grafikus felület könnyedén elindul.
Ha már működik az X Window, akkor további finombeállításokat végezhetünk a sax nevű programmal. Ezt csak root-ként futtathatjuk!
A rendelkezésünkre álló grafikus környezet a szokásos módon kezelhető és felfedezhető. Van minden, százféle háttér és képernyővédő, játék és segédprogram, Netscape, táblázatkezelő, kiadványszerkesztő, prezentációkészítő. Az ezeknél is újab és izgalmasabb programok pedig az Internetről letölthetők, a szakfolyóiratok CD-mellékletein megtalálhatók.
Csak azt kívánhatjuk, amit a SuSE verziót megalkotó német kollégák: Have a lot of fun! Sok izgalmas szórakozást!
(Ez a fejezet a SuSE Linux 6.1 Installation, Configuration and First Steps c. kézikönyv Chapter 9, The X Window System kivonatos fordítása.)
Hálózatadminisztráció
A UNIX/Linux rendszerek lehetővé teszik a TCP/IP protokollt használó hálózatokra való csatlakozást. Jelenleg már ez a legelterjedtebb hálózati protokoll, amit az Internet és a legtöbb helyi hálózat is használ. Ezt a protokollt eleve a különböző hardverplatformon működő és eltérő operációs rendszert alkalmazó számítógépek közötti kommunikációra tervezték a DARPA projekt keretében, még a hetvenes években.
A fejlesztést a UNIX operációs rendszer alatt végezték a UC Berkeley-ben. Mint azt az akroníma is mutatja, a protokoll két alapvető részből áll. A TCP (Transmission Control Protocol) az adatforgalom vezérlő protokoll, ami a postás szerepét tölti be, azaz egy adatcsomagot eljuttat a feladótól a címzettnek, az IP (Internet Protocol), ami az adatcsomagok összeállítását végzi.
A protokollnak a (ISO/OSI) nyílt rendszerek működési modelljébe való illeszkedését az 5.3.5.1 részben már láthattuk.
A TCP-IP alapon működő hálózatba kötött számítógépeket négy szegmensből álló, ún. IP-címek különböztetik meg.
A 192.168.1.201 IP címben a 192.168.1 a hálózat címe, a 201 pedig a gép azonosítója. A gépünk hálózatra kapcsolásához szükségünk van a hálózat, a broadcast, a gateway, a nameserver és a proxy szerver IP címére, valamint a hálózati maszkra.
A böngésző és E-mail programok beállításához kell még a mail- és a news szerver IP címe, esetenként az ezekhez tartozó domain nevek is.
Ha az előbbi gép címét vesszük alapul, a hálózati cím 192.168.1.0 lesz. A broadcast cím lehetővé teszi, hogy a hálózatunkba kötött összes gépnek egyszerre küldjünk üzenetet. A broadcast cím utolsó szegmense 255 lesz, így ennek a hálózatnak a broadcast címe 192.168.1.255
A gateway címe nagy valószínűséggel eggyel több, mint a hálózat címe, azaz 192.168.1.1 A hálózatunkra kívülről csatlakozni, ill. a helyi hálózatból más, külső hálózatra csatlakozni csak ezen a gépen keresztül lehet.
Egy komolyabb intézmény helyi hálózata tartalmaz
legalább egy olyan gépet, ami a domain
neveket IP címekre fordítja. Ez a gép a DNS
(Domain Name Server). Ennek gépnek tudnunk kell az IP címét, ami lehet. pl. a 192.168.1.2
A netmask-ban a hálózati rész mindhárom szegmensében 255 áll, az utolsó szegmens pedig 0, tehát 255.255.255.0 Ez ill. a gépünk címe alapján meg lehet állapítani a hálózati címünket.
A gépünk neve egy domain-hez tartozik. A domének
teszik lehetővé a nagykiterjedésű hálózatok felépítését (strukturálását). Egy
gazdagép (host), azaz szerver megcímezhető a nevével –pl. gauss- és a cég vagy szervezet részére kiadott domain névvel: suse. Ehhez járul még az országot jelző
ún. top level domain, a de. Így áll
össze a gauss.suse.de cím, ami
mutatja, hogy a gauss nevű gép a suse.de domain-ben van.
TCP/IP
konfigurációs fájlok
Az /etc könyvtárban találhatók azok a konfigurációs fájlok, amik olyan hálózati információkat tartalmaznak, mint a gépek és domain-ek nevei, IP-címek, a hálózati kártyák adatai, a TCP és UDP port hozzárendelések, routing tábla.
Ezeknek a tartalmát a SuSE Linuxban általában nem kell módosítanunk, mert a yast elvégzi a hálózati beállításokat is, ha a System Administration és Network Configuration menüpontokat választjuk, majd beírjuk a szükséges adatokat.
Hogyan tudhatunk meg még többet a Linuxról ?
Egy Linux szerver üzemben tartása során számtalan problémával találkozhatunk. Ha tehetségünk engedi akár a kernel és a felhasználói programok fejlesztésében is részt vehetünk! Mint alkalmazók mindenképpen megéljük a rendszer fejlesztését és egyre mélyebb ismeretekre tehetünk szert. Ehhez ad segítséget az információforrások egy töredékének felsorolása:
URL-ek:
Készítette:
Bató András
1999. július